TIBETI TERRIER

     Ôshazája a csodálatos Tibet. A „Világ teteje” az emberek számára mindig is egy mítoszokkal, legendákkal átszôtt helyet jelentett. Számtalan utazó járt már Tibetben és mindannyian csodálattal írtak errôl a titokzatos világról.
     Ezen az elszigetelt vidéken az emberek másabbak, vallásuk is különbözik az európai vallásoktól. Ebbôl az elzártságból következik, hogy kutyáik is sokáig ismeretlenek maradtak, és talán így ôrizték meg leginkább ôsi tulajdonságaikat.
     A vallásból eredôen Tibetben valamennyi élet különleges védelemben részesül. Hisznek a teljes reinkarnációban , ezért tiltják bármilyen élôlény elpusztítását, eladását. A Tibetben kitenyésztett kistestû kutyákat azonban „szerencsehozó”-ként ajándékozták, illetve a béke jeleként adományozták egymásnak a háborúzó felek.

     E. E. Koch „A világ tetején” címû könyvében olvashatjuk, hogy már a kínai Tang-dinasztia idején is a békekötéseknél állatokat kínáltak egymásnak a felek, így kutyákat is. „Hóország hercegei a békére esküdtek, ehhez pedig az istenek hívására áldozatul bárányokat, kutyákat, majmokat kínáltak föl, de éppúgy embereket, lovakat, jakot és szamarakat is.”
     A tibeti fajták eredete több ezer évre nyúlik vissza, ezért fejlôdésük teljes története valószínûleg soha nem lesz ismeretes.
     Az apso típusú kutyák kolostorokban, gazdag házakban és nomádok sátraiban egyaránt éltek. A kolostorok szerzetesei és a gazdagok csak kiválogatott példányokat tartottak és tenyésztettek, ezáltal a különbözô méretû és formájú kutyákat különválasztották.
     Ezzel szemben a nomád pásztorok nem szelektáltak méret szerint, nekik inkább a munkaképesség volt a fontos. Így vidéken igen változatos apso szerû kutyákat lehetett látni, de a terelésben inkább a nagyobb méretû, hosszabb arcorrú kutyák vettek részt. A hosszabb fej elônyösebb volt a szôrös állatok lefogásánál.
     Az 1934-ben megjelent standard különválasztotta a kis és a nagy apsot, Tibet-terrier és Lhasa apso néven jegyezték be ôket. Az „apso” szôrrel borítottat jelent, de nevük eredhet a kecskét jelentô „rapso” szóból is. A terrier név a laikusok számára megtévesztô lehet, mert nem egy terrierrôl, hanem az ôshazájában még terelésre használt fajtáról van szó, ami a világ többi részén már társasági kutyaként él az emberrel szoros kapcsolatban.
     Dr. Agnes R. H. Greig angol doktornônek köszönhetjük, hogy a fajta eljutott Európába. 1922-ben Cawnpore-ban egy befolyásos tibeti férfi feleségén végzett sikeres mûtétet. A család hálája jeléül egy Tibet-terrier szuka kölyökkel ajándékozta meg, akit Buntinak hívtak. Még Indiában született meg az elsô alom, 1924. karácsonyán. 1926-ban érkezett meg az elsô három Tibet-terrier Angliába, Bunti és két kölyke. Dr. Agnes Greig édesanyja, Mrs. A. Renton Greig alapította ezzel a három kutyával a híres Ladkok kennelt. Késôbb még érkeztek Tibet-terrierek Indiából. Az elsô alom Angliában 1927-ben született meg, a legtöbb Európában élô Tibet-terrier ezen kutyák leszármazottja.
     Valószínûleg a nomádokkal való szoros együttélés folytán alakultak ki a Tibet-terrier máig megmaradt csodálatos tulajdonságai. Ez a fajta rendkívül intelligens, alkalmazkodóképes, kitartó és nagyon jó túlélô. A legfontosabb számára „falkája”, a család.
     A Tibeti-fennsíkon embernek, állatnak egyaránt meg kell küzdenie a természet erôivel a túlélésért. Ezt csak jól összehangolt együttmûködéssel lehet elérni. Ennek alapja a feltétlen bizalom. A nomádok nyugodtan a kutyáikra bízhatták málhás állataik irányítását, nyájuk terelését, sátraik ôrzését, sôt még gyermekeik felügyeletét is. Innen maradhatott fenn rendkívül jó jelzôkészsége. A terelô ösztön a mai Tibeteknél is megfigyelhetô, de ezt a tulajdonságukat csak az ôshazában használják ki.
     Imádja a családját és fontos, hogy ôt is családtagként kezeljék. Szeret hallgatózni és mindenrôl tudni akar, de nem tolakodóan kíváncsi.
     Jól tud alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez, mindig feltalálja magát.
     Erôs egyéniségébôl adódóan mindig a Tibet-terrier a központ a családban, gyakran az irányító is, de intelligenciájának köszönhetôen felismeri a „határt”, és tudja, mikor kell visszalépnie.
     Természetesen mindezen jellemzôi csak akkor mutatkoznak meg, ha egyenrangú félként kezeljük. A Tibet-terrier elég okos ahhoz, hogy az ôt ért sérelmeket kellôen megbosszulja. Legrövidebben úgy jellemezhetnénk, hogy egy eleven gyerek és egy zseni keveréke kutyabôrbe bújtatva.
     Boldog, életvidám, rendkívül nagy humorérzékkel megáldott kutya. Képes önmagát szórakoztatni, ha egyedül van, de legnagyobb öröm számára a játék a gazdival. Minden pillanatban kész a játékra, ami kölyökkorától egészen élete végéig megmarad. Idôs korukban is ugyanolyan vidámak és szórakoztatóak, mint a kölykök. Természetesen emellett egy felnôtt Tibet-terrier tiszteletet parancsoló, mint egy kis bölcs Buddha, de szemében huncutság csillog.
     Szeret utazni és könnyedén alkalmazkodik az idegen helyekhez. Természetesen mindehhez szükséges a gazdi is, mert csak a legjobb barátjával érzi igazán jól magát.
     Nem ragaszkodik válogatás nélkül bárkihez, rendületlen szeretetét ki kell érdemelni. A idegenekkel udvarias, de velük szemben zárkózott marad, amíg jobban megismerik egymást. Ha valakit egyszer barátjául fogad, akkor mindig szívesen látja falkája vendégeként.
     Igazi családi kutya, szereti a gyerekeket. Lakásban, kertben egyaránt tartható, de a lakásban tartott kutyának is biztosítani kell a mindennapos mozgást. A kanok végtelenül kedvesek, nem veszekedôsek és mindig szerettetik magukat. A szukák kicsit erôsebb egyéniségek, a falkában általában ôk a vezérek. Több Tibet terrier tökéletes harmóniában tud együtt élni és nagyon szeretik egymást.
     Bolondos, macis külsejét torzonborz bundájának köszönheti. Ez a szôrzet is rendszeres ápolást igényel, ugyanúgy mint bármely más hosszúszôrû fajtánál. A napi bundakeféléssel megelôzhetjük a filcesedést, csomósodást. Ez nem hosszadalmas feladat, ha rendszeresen végezzük és különösen fontos kölyökkorban és vedléskor.
     Ez a fajta személyiségében hordozza ôshazája misztikumát, talán ezért ilyen vonzó és érdekes kutya. Aki a Tibet-terrier mellett dönt, hamar megismerheti fantasztikus tulajdonságait, egy csupa szív, csupa lélek partnert szerez hosszú évekre.
     Egészséges és erôs fajta. Hosszú életû, gyakran eléri a 15-16 évet is. Egészen idôs koráig megôrzi életerejét és szellemi frissességét.

 
Küllemérôl röviden:

Fej: Koponyája gyengén ék alakú, az arc- és agykoponyai rész közel azonos hosszúságú. Arckifejezése természetes. A szemek nagyok kerekek, sötétbarnák. Az orrtükör fekete, de világos színû kutyáknál megengedett a váltóorr. A fülek a fejhez simulnak, szôrösek. Harapása ollós.
Test: Négyzetes felépítésû, a marmagasság és a testhossz megegyezik. Háta egyenes, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott.
Mellsô lábak: Egyenesek, párhuzamosak. A mancsok nagyok, kerekek, dúsan szôrözöttek.
Hátsó végtagok: Csánkja alacsonyan ízelt.
Farok: Hátára kunkorítva viseli.
Szôrzet: Kettôs, hosszú egyenes vagy enyhén hullámos durvább fedôszôr és finomszálú aljszôrzet.
Szín: Valamennyi szín és kombinációja megengedett, kivéve a máj- illetve a csokoládébarna szín.
Méret: A kanok marmagassága 36,5–40,6 cm, a szukák valamivel kisebbek. Tömegük 9–12,5 kg.